Két sikeres mászás és egy sikertelen kísérlet az elmúlt fél év mérlege – tudtuk meg Mógor Péter hegymászótól, aki jelenleg kényszerpihenőjét tölti otthonában.
Mógor Péter harmadmagával vágott neki februárban a Triglavnak, Szlovénia és a Júlia-Alpok legmagasabb pontjának.
- Ez egy évfordulós mászás volt tulajdonképpen, ugyanis három évvel ezelőtt szinte ugyanazon a napon vágtunk neki a hegynek. A csapattársak és az útvonal azonban eltért a korábbitól. Ezúttal Egyed Tamással és Horváth Bencével a Krma-völgyből indultunk a Triglav lenyűgöző csúcsára. Mivel elég délen fekszik és az átlaghőmérséklet magasabb, mit máshol, így a téli időjárás kiszámíthatóbb. A hegynek az előnye, hogy folyamatosan üzemel 2300 méter magasságban egy téli hütte, így nem kellett sátrat és élelmet vinni. Az első nap sikerült meghódítani a csúcsot. Hajnalban indultunk a parkolóból a Triglav téli normál útján, ami ilyenkor is jól járható. A hütténél megálltunk kicsit, leraktuk a felesleges dolgainkat és csak a legszükségesebb hegymászó szereléssel indultunk meghódítani a csúcsot, ami közel 400 méter távolságra volt. A csúcs közelében már kisebb hó- és jégfoltok is előfordultak. Szép időben másztunk, de a nagy szél megnehezítette a dolgunkat. Többen nem is vágtak neki a csúcsnak. Szerencsére mi sikeresen felértünk. Ezt követően azonnal visszafordultunk, az éjszakát a hüttében töltöttük és másnap gyönyörű, szélcsendes időben ereszkedtünk le – mesélte élményeit a sportember.
Mint mondta, tavaly év végén volt egy sikertelen kísérletük Svájcban, ahol a Piz Palü-t szerették volna meghódítani. Nem a normál úton tervezték megmászni, egy jóval nehezebb utat néztek ki maguknak, a Kuffner-gerincet. Szép időben, egy hálózsákkal és matraccal vágtak neki a hegynek. Az éjszakát a szabad ég alatt töltötték 3000 méteren. Másnap reggel erős szélre és ködre ébredtek, ennek ellenére elindultak. Egy alkalommal eltévedtek és 3800 méternél, alig 100 méterre a csúcstól, úgy döntöttek, hogy visszafordulnak. Nagyon sok volt ugyanis a gleccserszakadék, a hegyet pedig nem ismerték, mivel akkor jártak ott először, tudtuk meg Mógor Pétertől. - Röviddel ezután indultunk a Magas-Tátrába, a Márta-csúcs meghódítására, ami egy viszonylag ritkán mászott hegy az Omladék-völgyben. Nyáron nehéz sziklamászó út vezet rá, télen viszont a nyáron mászhatatlan kőtörmelékes lejtőkön könnyebb a feljutás. Ilyenkor ugyanis az összefagyott hó jól tart. Első nap itt is belefutottunk egy fagyos, ködös időbe. Másnap derült ki, hogy nem is azon a hegyen járunk, ahova eredetileg készültünk. Kis kitérő után, végül sikerült feljutni a 2.426 méter magas csúcsra – tette hozzá a hegymászó.
Pétertől azt is megtudtuk, hogy nemrég indult volna Szlovéniába, viszont a járvány miatt el kellett halasztania a mászást. Jelenleg a műhely falára készített mászófalon igyekszik formában tartani magát és várja az időt, hogy ismét nekivágjon a hófödte csúcsoknak.
