Máté atya tavaly augusztus 15. óta látja el a kápláni teendőket a pápai Szent István vértanú plébánián. Bár rövid ideje szolgál városunkban, kedvességével, humorával és nyitottságával sokak szívébe belopta magát.
Meleg Máté, azaz Máté atya, a nagykanizsai Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola hittanári szakára jelentkezett. Itt tanult két évig, harmadévesként azonban úgy döntött, átjelentkezik teológiára, így már kispapként folytatta tanulmányait. Tavaly június 14-én szentelték pappá és került Pápára. – Az én hivatástörténetem nyolcéves koromban kezdődött, elevenítette fel a múltat Máté atya.
Nyolcéves voltam, amikor egy autóbaleset következtében kórházba kerültem. Egy hónapig voltam kómában, közben édesanyámat felkészítették a legrosszabbra, semmi esélyem az életre, egyezzen bele, hogy lekapcsoljanak a gépekről. Ő azonban mindvégig hitt a gyógyulásomban és egy napon felébredtem. Először kerekesszékbe kerültem, azt mondták az orvosok, hogy soha nem fogom azt elhagyni. Ennek ellenére sikerült megtanulnom újra járni.
Három hónapig voltam kórházban. Az általános iskolát egy évvel később fejeztem be, de ugyanott folytattam a tanulmányaimat, ahol a baleset előtt abbahagytam – mesélte a fiatal lelkész.
Mint mondta, ez adott neki motivációt arra, hogy merre vegye az útját. Bár gyermekként csak azért szeretett volna pap lenni, mert túlélte a balesetet, később az elhívás is megérkezett.
– Nagyon fontos számomra az emberek lelki élete, a személyes beszélgetések. Azt gondolom, ma az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tudunk kivel és miről beszélgetni. A másik probléma pedig a szeretethiány. Sok lelki problémával küzdenek ezért az emberek, hiszen úgy érzik nincs mellettük senki, miközben igényelnék és vágynak rá – tette hozzá Máté atya, akit a véletlen vezérelt városunkba és vallja, hogy számára minden hely ajándék, ahol ő is ajándék tud lenni másoknak.
Hétköznapjai dolgosan telnek. Többek között tanít a katolikus iskolában, ministráns foglalkozást és jegyesoktatást tart, rendszeresen ellátogat az idősek otthonába, temetési szertartást végez, valamint lelki beszélgetést folytat.
A lelki vezetés számomra nem arról szól, hogy megmondjam az embereknek a megkérdőjelezhetetlent. Barát szeretnék lenni a számukra, egy olyan barát, aki feltétel nélkül elfogadja a másikat. Sokan szenvednek abban, hogy a szeretetüket a megértésre alapozzák, vagyis azt szeretem, akit én megértek. A megértésen alapuló szeretetnél sokkal fontosabb az elfogadáson alapuló szeretet. Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert így van rád szüksége a világnak. Nem akarlak megváltoztatni, mert ha már meg akarlak, az nem a szeretetről szól – fogalmazott Máté atya.
A fiatal káplán kiemelte, számára a papi hivatás szolgálat. Célja megszerettetni az emberekkel az életet, azt, hogy tudjanak örülni annak, hogy élnek. A vallás pedig nem szakítható el az élettől. Minden ember hivatása a szeretet szolgálata, hiszen mindannyian más lelki értékekkel rendelkezünk, ezért mindenki másként szeret. Embernek lenni azt jelenti, hogy kapcsolatban lenni: kapcsolatban embertársainkkal, a saját, illetve mások életével, önmagunkkal. Ami a leginkább meghatározza a kapcsolatrendszerünket, az Istennel való kapcsolatunk. Ha hiszünk Isten jóságában és szeretetében, akkor könnyebben tudunk jót feltételezni a világról, embertársainkról. Nagyon fontos, hogy az ember kapcsolatait a szeretet határozza meg, hiszen a szereteten alapuló kapcsolatok teszik igazán boldoggá az embert. Ezért bírnak jelentőséggel a lelki beszélgetések – mondta Meleg Máté.
Máté atya hozzátette, kevés szabadidejében szívesen rajzol és fest. Kedvenc témája a víz. Több kiállítása volt már és a tervek szerint hamarosan Pápán is megmutathatja képeit, melyek közel sem művészi alkotások, de szívvel és lélekkel készültek.
